Miért az ősember az első önkifejező?
Aki kíváncsi a válaszra, vagy más lényeges kérdés merül fel benne, annak a következőt javaslom: tegye fel a kérdést magában, de erős legyen a kíváncsisága, mert máskülönben nem kap választ! Aztán ne csináljon semmit, legyen üres, mint egy üres locsolókanna, mint egy üres széf, tegyen úgy, mint amikor csak egyetlen célra összpontosít. Az erőlködést vegye ki a folyamatból, ezek után a koncentrációt is hagyja abba és felejtse el mindazt, amit tud, amit megtanult, és várjon.
Ha kitartó lesz ebben az állapotban, akkor észrevehetővé válnak azok a bennünk lévő tartalmak, amelyek nem kristálytisztán jelennek meg, és nem maradnak meg hosszú ideig, lehetnek homályos képek, megérzések, villámszerű intuitív gondolatok, de ennek ellenére figyelje meg mindegyiket.
Azt veszi majd észre, hogy az elméjének működését nehéz rábeszélni a pihenésre. Hosszabb-rövidebb ideig megtapasztalható az elme csendje, és ebben a nyugalomban feljöhetnek képek, érzések, gondolatok, de az elején ezek értelmezése nem megy. Hogy miért nem? Azért, mert a gondolkodás sémái, megtanult vagy megismert gondolatcímkéi rögtön működésbe lépnek.
Az ősembert viszont még nemzavarták a fogalmak, hiszen azok csak szép lassan fejlődtek ki, és a lassan kialakuló nyelvre is szükség volt hozzá (a memória egyre hatásosabban kezdett működni, és a korábban létező megfigyeléssel együtt létrehozták a tanulási képességet, majd később a fogalmi átadás lehetőségét). De kezdetben mindez az önkifejezési szándékot hozta létre, és ekkor még csak a külső és a belső kép állt az ősember rendelkezésére, így jött létre a rajz. (Ugyan már a nagyon korai időktől létezett a hangképzés lehetősége is, de az csak jóval később alakul beszélhető nyelvé, amely a fogalmi átadás fontos eszköze lett).
Ha tetszik vagy hasznos számodra ez a tartalom, akkor kérlek, hogy oszd meg vagy lájkold, hogy másokhoz is elérjen az információ. Köszönöm szépen!
